Reagálás a XXI. kiegészítés körüli kialakult vitára
Kiadta:
George P. Taylor
Kiadva: 1950. október 08., vasárnap
Amikor még ebben az évben támogatta a kongresszus mindkét háza azt az alkotmány-kiegészítéstervet, miszerint kapjon a törvényhozás nagyobb lehetőséget a kormányzati munkába való befolyásra, illetve az eddigi szokásjogot, miszerint valaki csak két cikluson kerül töltheti be az elnöki posztot, azért támogatta a kormányzat, mert George Taylor fontosnak érzi a demokrácia intézményeit. Egy olyan országban ugyanakkor, amely még nem is olyan régen gyakorolja a demokráciát, akaratlanul is hibáznak a törvényhozók és a végrehajtók.
A kormányzat nevében Wayne Webster szintén a legfelsőbb bírósághoz fordul, ugyanis az Alkotmány kijelenti: "A Kongresszus, ha a két Ház kétharmada szükségesnek találja, kiegészítéseket terjeszt elő a jelen alkotmányhoz." Ez a feltétel a kiegészítés megszavazásánál nem érvényesült, mivel a 31 szenátor helyett csak 30 támogatta az indítványt. Éppen ezért kérjük a kiegészítés megsemmisítését, amelyet reményeink szerint egy átdolgozott formában, a miniszterek kérdéskörének hiányával elfogadásra kerül még ebben az évben.
A kormányzati struktúráról szóló törvény ugyanakkor élvezi az elnök teljes támogatását. 1789-ben az Alapító Atyáink létrehozván a szenátust, nagyobb hatalommal ruházták fel a képviselőháznál, hiszen amíg utóbbi a politikai pártok valódi terepe, a szenátus a megyék egyenlő számú képviseletét jelenti, ezáltal sokkal kevésbé rezonál a politikai vitákra. Ezért is gondolja úgy George Taylor, hogy a miniszterek meghallgatását, ahogy a nagykövetek esetében is történik, a szenátusnak kell végrehajtani. A választásokat követően természetesen nyitott lesz az elnök, hogy érveit elmagyarázza a kongresszusi vezetőknek is.
Bill Sander
sajtófőnök
0 0
vissza